Sziasztok!

Ezen a héten nem sok minden történt velem. Mondhatni semmi különös. Volt egy kis probléma az árammal, mert majdnem leégett a lakás, de szerencsére kicserélték az ötven éves vezetékeket és igy a problémát (remélhetőleg) elháritották. Pénteken voltam Justinnal dolgozni. Képeket kellett scannelni és retusálni. Nem volt fárasztó meló, mert legalább gyakoroltam egy kicsit és megtudtam mutatni a retusáló "tudásomat" Justinnak. Meg volt elégedve a munkámmal. Az egész nem tartott tovább 5 óránál és 13 képet csináltam meg. Közben Justin megnézte a képeimet és beszélgettünk sokmindenről. Miután végeztem, odahivott magához és elmondta a véleményét a képeimeről. A következőket mondta " A képeid nagyon jók, de nagy részük nem volt nehéz munka. Technikailag tökéletesek és a műfényekkel is jól tudsz bánni. Megálnád a helyed retusálóként, tárgyfotósként és reklámfotósként. De azt tudnod kell, hogy ezek a munkát számomra semmik! Ez az amit te valóban szeretnél csinálni fotósként? Mi az amit a legjobban szeretsz csinálni?" Nos én amit a legjobban szeretek csinálni az nem más mint az emberek fotózása az utcán, figyelni őket, és megörökiteni az érzéseiket amiket az arcukkról lehet leolvasni, és megmutatni azt. Azt szeretem a legjobban csinálni, mikor csak megyek az utcán, kezemben a fényképező és megörökiteni egy pillanatot egy érzést amit akkor én is átélek. Valahogy elmesélni a történetüket...nem is tudom...sokan nem tartják ezt nagy számra, de ők mégsem vesznek észre ilyen dolgokat...nem is tudom, de az érzelmek átvitele képekre az amit én a legjobban szeretek, mert annak a képenek van tartalma és története. "Nos akkor tedd azt! Felejtsd el a szabályokat, nem kell szabály, nem kell semmi csak te és a fényképezőgéped." Majd odalapozott a Budapesti képeimhez. "Imádom ezeket a képeidet, mert olyan érzésem van, hogy nem most készültek, hanem sokkal régebben. Ha nem ezt válaszoltad volna, akkor azt mondtam volna, menj és csináld a tárgyfotókat! Sok szerencsét! De azt bárki megtudja csinálni, mert beállitott fénnyel dolgozol, de egy utcai fotónál a fényeket senki nem tudja lemásolni, senki nem tudja ugyanazt ujra megcsinálni, mert az a pillanat egyedi és megismételhetetlen. Tudod én régen elkövettem egy hibát. Belekóstoltam egy gyümölcsbe ami nagyon izlett és mindig egyre többet akartam belőle. Ez a gyümölcs pedig a pénz. Te ne kövesd el ezt a hibát! Nem azt mondom, hogy ne dolgozz fotósként, de ne erre a részére pazarold el az energiádat. Tudod régen avval volt bajom, hogy heti kétszáz dollárt kerestem később az lett a bajom, hogy heti ötezret kerestem. A pénz csak problémát szül és elveszi tőled azt a pluszt, amit a művészetbe fektettél volna bele. Mikor divatfotós voltam Párizsban úgy éreztem én vagyok a Király és nem nagyképűségből, de igy is volt. Egyszer fogtam magam és elvittem a képeim egy művészeti galériába egy kiállitásra. Ott úgyéreztem magam mint egy senki és igy is volt, mert a mellettem kiállitó művészek valódi művészek voltak, akkor döbbentem rá, hogy ki is vagyok igazán. Utána váltottam és sokkal jobban éreztem magam. Persze folytattam a munkát divatfotósként, de nem erre koncentráltam és azóta boldog ember vagyok. Ha azt hiszed evvel nem lehet pénzt keresni tévedsz, mert volt olyan hónap hogy százezer dollárt kerestem és nem érdekelt már a pénz, mert egész ember voltam és boldog. Persze nekem is mint mindenki voltak rossz idői, de utána sokkal jobb lett, a lényeg az, hogy sose add fel, mert magával ránt a mélypont és onnan nagyon nehéz feltörni" Még folytathatnám sokáig, amit akkor nekem elmondott. Elmesélte az élete fontos pillanatait. Nagyon jól esett, ez a beszélgetés. Feltőltődtem és boldog voltam, hogy találkoztam Justinnal. A jövőhéten megint megyek de mostmár új képekkel és azt hiszem elindultam egy olyan úton amiről rég álmodtam és ez álom most valóságot öltött ami engem végtelenül boldoggá tesz. Megfogadom minden tanácsát és dolgozni fogok mint fotós, de az energiámat nem a pénz megkeresésére fogom forditani, hanem hagyom hogy a képzeletem szabadon szárnyaljon. Mert mindig lesz annyi pénzem amennyi kell és próbálom nem beengedni az életembe mint első számú dolgot, mert abból csak bajom lehet. 

Nemsokára újra jelentkezem!

Sziasztok

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.