Sziasztok!

Ezen a héten nem sok minden történt velem. Mondhatni semmi különös. Volt egy kis probléma az árammal, mert majdnem leégett a lakás, de szerencsére kicserélték az ötven éves vezetékeket és igy a problémát (remélhetőleg) elháritották. Pénteken voltam Justinnal dolgozni. Képeket kellett scannelni és retusálni. Nem volt fárasztó meló, mert legalább gyakoroltam egy kicsit és megtudtam mutatni a retusáló "tudásomat" Justinnak. Meg volt elégedve a munkámmal. Az egész nem tartott tovább 5 óránál és 13 képet csináltam meg. Közben Justin megnézte a képeimet és beszélgettünk sokmindenről. Miután végeztem, odahivott magához és elmondta a véleményét a képeimeről. A következőket mondta " A képeid nagyon jók, de nagy részük nem volt nehéz munka. Technikailag tökéletesek és a műfényekkel is jól tudsz bánni. Megálnád a helyed retusálóként, tárgyfotósként és reklámfotósként. De azt tudnod kell, hogy ezek a munkát számomra semmik! Ez az amit te valóban szeretnél csinálni fotósként? Mi az amit a legjobban szeretsz csinálni?" Nos én amit a legjobban szeretek csinálni az nem más mint az emberek fotózása az utcán, figyelni őket, és megörökiteni az érzéseiket amiket az arcukkról lehet leolvasni, és megmutatni azt. Azt szeretem a legjobban csinálni, mikor csak megyek az utcán, kezemben a fényképező és megörökiteni egy pillanatot egy érzést amit akkor én is átélek. Valahogy elmesélni a történetüket...nem is tudom...sokan nem tartják ezt nagy számra, de ők mégsem vesznek észre ilyen dolgokat...nem is tudom, de az érzelmek átvitele képekre az amit én a legjobban szeretek, mert annak a képenek van tartalma és története. "Nos akkor tedd azt! Felejtsd el a szabályokat, nem kell szabály, nem kell semmi csak te és a fényképezőgéped." Majd odalapozott a Budapesti képeimhez. "Imádom ezeket a képeidet, mert olyan érzésem van, hogy nem most készültek, hanem sokkal régebben. Ha nem ezt válaszoltad volna, akkor azt mondtam volna, menj és csináld a tárgyfotókat! Sok szerencsét! De azt bárki megtudja csinálni, mert beállitott fénnyel dolgozol, de egy utcai fotónál a fényeket senki nem tudja lemásolni, senki nem tudja ugyanazt ujra megcsinálni, mert az a pillanat egyedi és megismételhetetlen. Tudod én régen elkövettem egy hibát. Belekóstoltam egy gyümölcsbe ami nagyon izlett és mindig egyre többet akartam belőle. Ez a gyümölcs pedig a pénz. Te ne kövesd el ezt a hibát! Nem azt mondom, hogy ne dolgozz fotósként, de ne erre a részére pazarold el az energiádat. Tudod régen avval volt bajom, hogy heti kétszáz dollárt kerestem később az lett a bajom, hogy heti ötezret kerestem. A pénz csak problémát szül és elveszi tőled azt a pluszt, amit a művészetbe fektettél volna bele. Mikor divatfotós voltam Párizsban úgy éreztem én vagyok a Király és nem nagyképűségből, de igy is volt. Egyszer fogtam magam és elvittem a képeim egy művészeti galériába egy kiállitásra. Ott úgyéreztem magam mint egy senki és igy is volt, mert a mellettem kiállitó művészek valódi művészek voltak, akkor döbbentem rá, hogy ki is vagyok igazán. Utána váltottam és sokkal jobban éreztem magam. Persze folytattam a munkát divatfotósként, de nem erre koncentráltam és azóta boldog ember vagyok. Ha azt hiszed evvel nem lehet pénzt keresni tévedsz, mert volt olyan hónap hogy százezer dollárt kerestem és nem érdekelt már a pénz, mert egész ember voltam és boldog. Persze nekem is mint mindenki voltak rossz idői, de utána sokkal jobb lett, a lényeg az, hogy sose add fel, mert magával ránt a mélypont és onnan nagyon nehéz feltörni" Még folytathatnám sokáig, amit akkor nekem elmondott. Elmesélte az élete fontos pillanatait. Nagyon jól esett, ez a beszélgetés. Feltőltődtem és boldog voltam, hogy találkoztam Justinnal. A jövőhéten megint megyek de mostmár új képekkel és azt hiszem elindultam egy olyan úton amiről rég álmodtam és ez álom most valóságot öltött ami engem végtelenül boldoggá tesz. Megfogadom minden tanácsát és dolgozni fogok mint fotós, de az energiámat nem a pénz megkeresésére fogom forditani, hanem hagyom hogy a képzeletem szabadon szárnyaljon. Mert mindig lesz annyi pénzem amennyi kell és próbálom nem beengedni az életembe mint első számú dolgot, mert abból csak bajom lehet. 

Nemsokára újra jelentkezem!

Sziasztok

 Sziasztok,

Tudom ritkán irok, de elég fura az angol billentyűzeten, na de gondolom ez érdekel titeket a legkevésbbé. Hát hol is kezdjem. Ezen a héten csütörtökön találkoztam egy fotóssal akit Justinnak hivnak. Egy segédet keres kisebb munkára. A feladat az lenne, hogy negativról kellene scannelni képeket majd azokat retusálni szépen. Mondtam neki, hogy az szerintem menni fog (le is töltöttem egy ilyen okatató videót szóval mostmár tuti). Aztán természetesen beszélgettünk mindenről. Kérdezte, hogy honnan jöttem és mi a célom. Elmondtam a kis történetemet és ő figyelmesen végighalgatott. Azt mondta mivel ezért a munkáért pénzbeli juttatást nem tud adni, cserébe tanitani fog és elmond mindent. Azt mondta kezdjül az alapoktól és mindig csak arra koncentráljak ami engem valójában érdekel. Ha végzek bármilyen fotós munkát abba is csempésszem bele az én valómat. Nem szabad elveszni ebben a mocsokban ami most a fotózásban van-mondta Justin. Elmondta amit már szerintem mindenki tud, hogy hihetetlen nagy igénytelenség van a fotózás területén, ma már mindenki fotósnak hiszi magát aki vesz egy automata digitális gépet- fogalmazta Justin és folytatta-"Nem szabad engedni ennek, mindig legyél egyedi sose állj be azok sorai közé akik csak dokumentálnak, meg megvesznek mindent közben semmit sem tudnak magáról a fényről - eléggé ki volt borulva-, hogy gondolja az a mostani fotós magát sztárnak aki csak másol?? Egyszerű a képlet, megvesznek három lámpát és jól bevilágitják amit kell, még a hülye is megtudja csinálni nem kell fotósnak lenni hozzá- igaza van - én sose használtam műfényeket, mindig természetes fénnyel dolgoztam, mert a nap legjobb fényforrás és aki nem érti a napból jövő fényt és nem tudja azt professzionálisan kezelni, hogy mer műfényekhez nyúlni???" Folytathatnám de a lényeget biztosan értitek. Szóval miután kibeszélte a fájdalmát elárulta, hogy már nem fotózik senkinek csak magának. Azt mondta segit, megmutatja az utat, de ne várjak sokat, mert nagyon nehéz lesz! Ezért jöttem ki - gondoltam magamban. Az elejétől fogunk kezdeni mindent ad egy filmes gépet és csak avval fotózhatok a digitálist felejtsem el és a vakut is, mert csak akkor találom meg magam. Persze ez nem munka lesz, hanem segit megtalálni a saját stilusomat és gondolkodásomat amit már sejtek hogy mi, de sosem árt a segitség. Ezután megegyeztünk, hogy hétfőn megyek és el is kezdjük. Utána sokat gondolkoztam, hogy ez tényleg nem lesz egyszerű de mindegy. Hazamentem és megebédeltem majd elmentem az Adorama fotós boltba, hogy kinyomtassam a képeimet. Ők dolgoznak a legjobb áron és profi minőségben. Ötven dollárt fizettem 11 darab 2OX3Ocm képért és 1O darab 8X1O inches képért ami nem tudom, hogy hány cm, de szerintem A4-es méret. Szóval ez volt 5O dollár és másnap déllre kész is lett! Otthon 1 db 2OX3O cm-is kép 1OOO ft ami 5 dollár itt meg 2. Szóval a lényeg, hogy másnap elmentem a képekért és vettem rá még egy védőfóliát is. Szerencsére találtam EU-USA átalakitót szóval végre fel tudtam tölteni az akksimat a D2OOban. Teljesen felkészültem az estére, de azért ittam 2 feles hazai bátoritót, mert az sosem árthat. Köszi szépen a családomnak hogy gondoltak rám és elküldték ezt a finom hazait! Mostmár bátor voltam! Felöltöztem (ing,zakó, farmer) és elindultam. Mikor odaértem elég nagy tömeg volt kint. Elmentem megvettem a szivacsos falat amir a képeket tettem. Ez egy fekete szivacsos anyag ami kb 3 méter magas és 1-1,3O széles. Feltettem rá a képeket szépen. Akkor már minden kiállitó ott volt és csinálta a saját kis munkáját. Közben bemutatkoztunk és beszélgettünk. Nagyon jó társaság volt! Mire kész lettünk és felállitottuk a saját anyagainkat még 1 óra volt a kezdésig. Addig az egyik grafkisművésszel Kon-nal beszéltem. Elmesélte, hogy szingapúrból jött és 2O éve van már itt az Államokban. Mondta, ha bármi segitségre szükségem lenne bizalommal szóljak neki. Elkezdődött jöttek a vendégek és körbe körbe mentek, alaposan végignézve minden munkát. Addig mi a pultnál beszélgettünk. Az egyik pillatban az egyik fal ledőlt majd utána másik is, mert a légkondi igen erősen dolgozott. Az egyik az enyém volt, de semmi gond, visszaállitottam és kész. Telt múlt az idő és lassan a végéhez ért a bemutató, volt élő zene és divatshow is. Egyszer odajön hozzám egy alacsony hölgy és megkérdezi ki csinálta ezeket a képeket- válaszoltam hogy én- nagyon örült, hogy végre megtalált mert nagyon tetszenek neki a képeim és szeretne később talákozni vele, mert egy make up cégnél make up artist és szerinte, sok közös dolgunk lenne, mert kellene nekik fotós. Odaadtam a névjegykártyámat és ő is az övét majd később távozott. Éredekes volt, hogy az este folyamán, többen kérdezték, hogy mióta vagyok profi fotós? Hát mondtam hogy még közel sem vagyok profi fotós, de köszönöm a bókot :D.  Véget ért a kiállitás és minden ami ehhez a rendezvényhez tartozott. Utána volt valami hip-hop party ahol maradtunk és jól éreztük magunkat, bár tőlem távol áll ez a zene, de most jó volt! Szóval hajnal 4 ig bohóckodtunk, majd elindultam hazafele a metróval. Természetesen elaludtam és a végállomáson keltem fel. Mikor felkelltem, előttem épp akkor kelt fel egy mexikói hapsi is egymásra néztünk majd körül...sehol senki csak mi félálomban...hát vissza is aludtam, mert a metró úgyis megfordul, max megyek pár kört :D Szerncsére épp akkor ébredtem fel amikor az én megállomban állt a metró "felpatantam" majd hazaindultam és bezuhantam az ágyba. A szombat avval telt, hogy Discovery sorozatokat néztem :) Ma  reggel elmentem fotózni ezt azt és fel is dobtan a wiwre és az arckönyvre :D, de ide is fel fogom tenni. Hát ez volt mostanság, holnap találkozom Selenia Perez-el a make up os artisttal és reggel megyek a fotóshoz Justinhoz dolgozni. 

Majd később jelentkezem! Sziasztok!

 Sziasztok!

A mai nap volt papám szülinapja (nov.23) úgyhogy reggel felkeltem és felköszöntöttem. Utána minden olyan volt mint szokott lenni, emaileket irtam, állástkerestem meg ilyenek. Van is egy pár mostanában, úgyhogy nem voltam rest, irtam minden olyan hirdetésre ami felkeltette az érdeklődésemet vagy amire megfelélnék. Ez kb. 2 órát vett igénybe, majd elmentem vettem elemet az egérbe, mert mivel sokat használtam  igy lemerült az elem. Hazajöttem és ismét a gép elé ültem. Megnéztem jött e valami válasz, de se munka ügyben se más ügyben. Aztán délután jött egy levél. A feladó John McMullen. Fogalmam se volt ki az, aztán mikor továbbolvastam beugrott. Még pár napja jelentkeztem egy felhivásra. Művészeket kerestek. Gondoltam jelentkezek hátha művésznek tartanak. Ezek szerint igen(ami nagyon jól esik),mert én is bekerültem abba csoportba aki kitheti munkáit egy divatbemutatón a Webster Hall-ban. Ez egész renezvény neve The Art of Fashion - Art Exhibition & Fashion Show.  Ez egy Night Club, de már öt éve rendeznek itt divat és művészeti bemutatót egyszerre. El sem tudom mondani, hogy mennyire örültem mikor megkaptam ezt a levelet, mert a Webster Hall nem épp egy ócska hely, jó persze nem is a csillagos ég, de mondjuk úgy, hogy kompatibilisnek érzem magam a hellyel. Tizenketten leszünk azok akik kithetik a munkáikat. Nem egy olyan nagy szám egy közel 2O millió főt számláló városban. Van regisztrációs dij meg még valami, de ha ez az ára, hogy New Yorkban közönség előtt bemutassam a képeimet és munkámat azt hiszem erre áldozni kell, hátha lesz valami munka is belőle. Egy 4X6 feet-es falterület az enyém ami 1,2X1,8 méter. Nem tudom hány képnek lesz elegendő ez a hely, de igyekszem, hogy mindenből legyen és ne legyen azért zsúfolt sem. Most a képek kiválasztásánal tartok. Lesz divat- és tárgyfotó is egyaránt. Ezekből vannak a legigényesebb képeim úgy gondolom. Majd veletek is megosztam, csak az a baj evvel a dologgal, hogy előbb fel kell pakolni valahova, mert nem tud normális hivatkozni a képekre, ami azért baj mert egy 4 megpixeles képet nem fogok ide beszúrni, mert hülyétkaptok kicsiben meg nem teszem fel, mert úgy semmit sem ér. Szóval ez történt ma velem. Igazából, mivel Budapesten születtem mostmár 22 vagyok :D Hát nem lesz semmi party, de majd ha hazaértem minden bepótolunk! Nemsokára újra jelentkezem, sziasztok!

Sziasztok! Tudom régen irtam, de nem igazán történ semmi érdekes velem azóta, de most rászántam magam és irok nektek pár sort. Most, hogy a dolgok lelassultak, sokat gondolkozom és rájöttem, hogy még van pár megálló a végső célig, de tudom hogy sikerrel fogok járni, mert annyian támogatnak, hogy az valami hihetetlen. Nem fogok nektek, se magamnak csalódást okozni! Ezt megigérem! Befejeztem minden munkám ami a számitógéphez kötött. Kinyomtattam a portfólióm és pár képet is amit majd szeretnék árulni a Uninon Square-en. Nem is olyan egyszerű egyébként. Itt is kell engedély amit remélem jövőhéten meg is kapok, bár még nem adtam be, mert nem válaszoltak a mail-emre, de biztosan fognak. Ha meg nem arra gondolta, hogy odaadom egy ottani árusnak és kap százalékot, ha belegyezik, vagy ott álok mellette majd és együtt árulunk, hátha. Igazából nincs mit vesztenem, mert mindent meg fogok próbálni, hogy törvényesen pénzhez jussak, nem akarom megszegni a törvényt ha nem muszáj, mert ahhoz túlságosan tetszik ez a Nagy Falu! Imádom ezt a várost, annyira szép és érdekes módon nem büdös, a tenger nagyon jó hatással van az itteni lakókra. Bár ez lehet ennek a városnak a veszte is, mert tengerszint alatt vann azt hiszem. De ez most nem is lényeg. Mostanában már irok pár álláshirdetésre és volt is ma egy visszajelzés. November 27-én találkozok ezzel a fotóssal, és majd akkor beszélünk, meg remélem fel is fog venni. Van álláshirdetés azért böven, csak fizetés nem igen van mellé irva :D na mind1 valami biztos lesz. Most a következő lépés az lesz, hogy veszek, egy aksi töltőt a fényképezőhöz, mert az amit elhoztam Eu szabvány szóval ez megszivtam. De kell mert fotóznék mint a marha:D Rentgeteg ötletem van és sok újdonság, és meg is fogom őket valósitani az biztos. Most mikor nyomtattam ki a portfóliómat, az eladó vagy üzletvezető kinek mi...nagyon dicsérte a képeimet és el volt ájulva...ez nagyon jól esett, hogy értékeli a munkámat. Beszélgettünk kicsit aztán megkaptam a számlát és én is elvoltam ájulva:D De hát ez van olcsóbban nem kaptam volna meg sehol ilyen gyorsan. Mostanában lassan telnek a napok és azért is vagyok még most is fent...de ma nincs sok dolgom...szóval tuti főzök valamit ami végre jó  :D A telefonommal csináltam képeket és majd felteszem ide nektek (szoba, lakás). Tudom gy fotóstól gyenge, de majd ha meglesz a 12-24-es obim avval majd igényesebb képeket tudok majd késziteni, de előtte munka kell. Most megemliteném, hogy ha van lehetőségetek vegyetek Machintost! Ez a gép mindenre képes kivéve arra, hogy meghaljon mint a windows. A monitor csodás és élvezet rajta dolgozni....vettem ágyneműt, úgyhogy mostmár designes a szobám, legalább is az ágyam...fekete és fehér, de nagyon fain...hmmmm mit irjak még...sokat járok az Ikeába, egyrészt mert emberi ételt adnak olcsó áron másrészt mert ha lesz állásom felturbózom majd a szobát evvel avval, ha esetleg vendégem lesz akkor ne érje szó a ház elejét/végét vagy mit...lassan búcsózom mert kiesenek a szemeim, de mégsem vagyok álmos, mostnában ez van...túl sokat gondolkozom...de azt is kell...ma akkor még teszek fel képeket, hogy ti se unatkozzatok! 

Sziasztok! Tudom már régen nem irtam, de nem volt időm se és nem is történt semmi különös. Azonban ezt már a saját gépemről irom! Nem lett meg a macbook, úgyhogy iMac lett belőle. Otthon még nem lehet kapni, legalább is az apple.hu-n nem láttam. Ez egy 21,5 colos Apple iMac. Hát nem fűznék hozzá semmit. Ez a gép valami hihetetlenül igényes, gyors és megbizható. Nagyon örülök, neki, hogy megvan. Nehéz döntés volt. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem az Adorama fotós szaküzletbe, mert neten láttam, hogy náluk még van a régi darabból és kedvező áron is adták volna, de sajnos elfogyott, mert már kifutó termék volt. Még azért maradtam, nézelődtem...egyszercsak mikor elnéztem jobbra ott volt Bryan...ő az aki elinditott ezen az egészen, hogy kiutazzak és valósitsam meg magam. Azt az érzést, nem tudom betűkbe önteni, de nagyon felemelő volt! Sietve be is mutatkoztam neki és egyből tudta kiről van szó, sietett, de mondta, hogy 4 óra fele itt lesz akkor majd tudunk beszélni. Vissza is jöttem és találkoztunk ismét, nagyon örült, hogy kijöttem, és pontosan olyan volt mint előtte, nagyon barátságos és segitőkész akár a mentorom Bölcskey Miklós. Beszélgettünk, ellátott tanácsokkal tippekkel, munkában nem tud segiteni, de nem is akar, úgy fogalmazott ez az én utam, nekem kell végigjárni! Igaza van, nem is várhatom el tőle...mondta, hogy a kapcsolatok a legfontosabbak és azokra épitsek, mondtam is neki, hogy hála az Istennek van is belőle bőven, mert már jópár művésszel megismerkedtem. Ennek nagyon örült. Elmeséltem, hogy valójában miért is jöttem, a boltba és azt mondta, hogy ha fotózással akarok fogalkozni, csak a Machintosban gondolkozzak. Nem is kellett több ma azaz nektek tegnap meg is vettem. Pénzem nem igen maradt, de erre is van egy tervem. A terv az, hogy kinyomtatok pár képet, veszek keretet és egy állványszerűségek és irány a Union Square, megpróbálom eladni őket! Remélem sikerrel járok, nagyon izgulok, de nem félek mit veszthetek max lesz pár kép a falomon. Tudom igértem, hogy teszek fel képeket de arra még várnotok kell, mert az sem megy könnyen. Nemsokára újra jelentkezem...

Ma egy hete, hogy megérkeztem New Yorkba. Elég gyorsan elment ez a hét. Na mind1. Tegnap fogtam magam és bementem Manhattanbe. Keszálltam egy tetszőleges megállóban és sétálgattam nézelődtem. Ez a rész ahol voltam, még nem a központ, de itt is volt mit látni. Elég sokat sétáltam, és a végén leértem a Brooklyn Bridgehez, Nagyon szép volt a látvány a mi várt. Mivel, ugye Manhattanen voltam igy én a Downtowni oldalt csodálhattam meg. Készitettem is egy panoráma képet, de majd akkor fogjátok látni ha meglesz a macbookom. Nekem mindenestre tetszett. Nagyon nagy távlatok vannak itt, kicsit más mint Budapest. De csak egy kicsit. Ez a környék ahol én sétálgattam és fényképeztem nincs messze az egykori World Trade Centertől. Kértem is egy térképet a metrómegállóban a pénztárostól, hogy azért többet ne tévedjek el. Olyan 7 óra fele járhatott az idő, mikor hazaindultam. Mielőtt hazaértem volna kaptam egy SMS-t Malgosiatól, hogy 7:30 kor lesz egy Fotókiállitás a Lengyel Konzulátuson és, menjek el, mert ott találkozhatok egy fotóssal aki neki egy nagyon jó barátja. Hát mikor megkaptam az üzenetet már akkor késésben voltam, de azért visszafordultam, mit vesztehetek. Elég könnyen odataláltam és kb 10 perces késésben voltam. Becsöngettem, elmondtam, hogy kit keresek. Kijött egy elég jó kötésű lengyel biztonsági őr. Rámnézett és mondta, hogy itt nincs semmi ilyesmi. Hát mondom az nice. Na jól van azért megmutattam neki az sms-t amit kaptam elolvasta és hirtelen lett kiállitás. Bementem átvizsgált, minden ok volt, és mondta, hogy ne haragudjak, de eléggé zárt kör az aki itt van és ez a biztonsági előirás. Természetesen megértettem, sőt örültem, hogy egyáltalán bemehettem. Megint abbba a szituációba kerültem, hogy mindenkin estélyi volt, meg hasonló elegáns ruházat, én meg persze éppen az utcáról jöttem, famerban, polóban és egy kicsit kopott kardigángban vagy cipzáros pulcsiban kinek mit tetszik. A hajam az még aránylag rendben volt. Hát jó ez van. Na mind1 fogtam magam és felmentem az emeletre, ahol már javában tartott a megnyitó. Egy kicsit távolabb áltam a tömegtől, mert onnan jobban láttam. A kiállitosn szereplő képeket Agnieszka Traczweska készitette. Hozzám elég közel álltak a képek mert fotóriporteri munka volt és azt nagyon kedvelem mint műfajt, bár elég szélsőséges. Meghallgattam a megnyitót, majd próbáltam megkeresni a fotóst. Nem találtam meg, megkérdeztem jó pár embert, de senki sem ismerte vagy nem ő volt az akit megkérdeztem. Hát jó azért töltöttem magamnak egy italt és végignéztem a képeket. Voltak köztük igazán nagyszerű képeket is és voltak amik nem jöttek át annyira, de hát nyilván nem csak én vagyok evvel igy. Számomra már van jó pár olyan téma amit a fotóriporterek kimeritettek és unalmas ugyanazt újra látni, ellenben itt új szemszögből voltak készitve a képek, ezért tetszett is annyira a kiállitás. Nem maradtam sokáig mert a cipőm eléggé kényelmetlen ha egész nap használom megállás nélkül és jobbnak láttam menni, mint maradni.

A mai nap már sokkal jobban voltam. Birtam járni normálisan meg minden. Ma böngésztem a neten és elméletileg vettem egy macbookot ami jó hogy ha van. Vannak a fizetéssel gondok, de remélem megoldódik és meglesz. Ma elmentem egy Liqure Store-ba és vettem egy üveg Tokji Aszút amit magammal viszek majd este, mert ismér találkozok Malgosiaval és azt mondta bemutat egy festő barátjának. Gondoltam már nem megyek üres kézzel és magyar emberhez magyar bor illik. Találkoztam is Malgosiaval az L metro Union Square megálójában. Sétáltunk meg mutatta a város művészeti értékeit és közben folyamatosan mesélt. Kaptam tőle egy kis füzetett amibe azt mondta mindig irjam le a számomra fontos helyszineket és embereket. Megfogadom a tanácsát, mert a memóriám mint a sasé. Sokan sétáltunk. Majd megérkeztünk a Mercer streethez ahol is a festő él és munkálkodik. A bejárat úgy nézz ki, hogy van egy lift, de ez a régi ipari, fapadlós. Egy kisebb kocsi simán elfér benne, nincs normális ajtaja csak szét kell húzni a reteszt a megfelelő megállónál. Megérkeztünk a festőművészhez aki nem más mint Bernard Aptekar. Csodálatos ember és nagyszerű művész! Bemutatkoztam oda adtam a magyar bort aminek nagyon örültek majd  leültünk. Odaadott egy brossúrát ami a Lengyelországi kiálitásához készitettek. Végiglapoztam közben a felesége töltött egy pohár vörös bort és elővett több féle sajtott és avval kinált. Miután végiglapoztam megkérdeztem érdekel e a többi festményes is. Természetesen igent mondtam. Levezetett egy hosszú lépcsőn az alsó szintre. Nagyszerű érzés volt, hogy egy ilyen kiváló művész beenged a saját kis világába hol ő alkot. A festmányek általában a padlótól a falig értek, és roppant összetettek, de mégis valahol egyértelműek. Közben beszélgettünk, de igazából nem találtam a szavakat. Le voltam nyűgözve. Egy kicsit magamra is hagyott a festményekkel. Közben a felső szinten már kezdődött egy party, amiről én annyira nem tudtam. Az azért volt kellemetlen számomra, mert farmer és egy fekete poló volt rajtam. Miután végig néztem minden festémnyét felmentem. Malgosia beinvitiált a másik kis termbe ahol Gian Berto Vanni-nak tekinthettem meg a festményeit. Töltöttem egy pohár vörösbort és perceket töltöttem el egy-egy festményt előtt. Olyan 20-30-an lehetünk ott. A kis tömegből előbukant Malgosia majd behivott a második kis termbe ahol bemutatott a magának Vanninak. Miután megtörtént a bemutatkozás egyből elmesélte, hogy ő is volt már Magyaroszágon és mondott pár magyar szót is-Jó napot kivanok!. Elmosolyodtam és csodálkoztam, hogy milyen közvetlen velem ez a nagyszerű művész és mennyire kedves, pedig gyakorlatilag csak úgy este be ide. Beszélgettünk pár szót majd továbbált és én is mentem tovább és néztem a festményeket. Egyszerűen hihetetlenek, engem nagyon magával ragadtak mind két festő festményei. Miközben nézegettem leszólitott egy idősebb hölgy és megkérdeztem, ismer e. Mondtam hogy nem hiszem mivel most jöttem Magyarországról és sosem jártam még New Yorkban. Bemutatkozott és megkérdezte miért jöttem ide mivel foglalkozok stb. Vele is nagyon jól elbeszélgettem, majd a végén meghivott az éttermébe, ami Queensbe található. Természetesen elfogadtam. Tovább csodálkoztam a festményekben majd ismét megszólitott, de most egy fiatal hölgy. Neki is ismerős voltam, de addigra már sejtettem, hogy ez kiváló kapcsolattermető kérdés, mert utána biztos, hogy bemutatkoztok egymásnak és beszélgettek. Miután elmondtam, hogy magyar vagyok, rögtön szólt egy fiatalembernek akinek az apja magyar, mesélt ő is, hogy volt Magyaroszágon és természetesen mondott pár magyar szót és mondatot is. Mondtam, hogy fotós féle vagyok és azt mondta, hogy az édesanyja is fotós és mindenképpen találkoznom kell vele, mert ő a Fényképészet Nemzetközi Központjának a megbizottja (Trustee of the International Center for Photography). Abban a pillanatban irt is neki egy emailt, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, nem akartam elhinni, beszéltem vele pár szót majd továbbált ő is és én is indultam haza, mert mindenki már búcsúzott. Nagyszerű este volt, és sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, akikre elmondásuk szerint bármikor számithatok és bármikor szivesen látnak. A metron hazafele nagyon sokat gondolkodtam, hogy ha már 1 nappal előbb vagy később jövök, akkor már nem ismerem meg ezeket a kiváló művészeket és nem engednek be a saját kis világukba. Nagyon boldog vagyok, hogy igy alakult és remélem a jövőben is hasonlóan sikeres lesz minden.

Miután felkeltem elmentünk Péterrel telefont venni. Nem kellett semmit sem aláirni csak a cimem kellett és a nevem. 55$/hó a havidijja telefonomnak ami egy Motorola VE440. Lehet sokan tűnik a havidij, de igazából mindenkit korlátlanul hivok USA belül és kivül is vagyis otthonra a vezetékes telefonokra értendő, de akkor is korlátlan és ez fontos mert egy telefonálás lehet kicsit többe kerülne. Meg persze ingyen használom a neten amin van GPS meg amit akartok. Szóval jónak tűnik. Még a szombati napon vettem egy farmert és egy inget valamint egy övet az esti partyra. Sajnos mikor próbáltam a nadrágot a derekam kicsit meg fájdúl és mozogni is alig birtam. De sebaj megpróbálok majd elmenni (gondoltam). Peti és a haverjai az esti felvonulásra mentek, mert itt ugye eléggé van Halloween. Peti bohócnak öltözött be (később teszek fel képet is). Én megpróbáltam eljutni a party-ba de nem igazán sikerült ugyanis levolt zárva minden szinte és szakadt az eső is szóval felhivtam Malgosiat, hogy nem tudok menni mert gyakorlatilag elvesztem :D. Mire hazaértem szép lassan a derekam is tönkre ment. Az elkövetkező napokban gyakorlatilag feküdtem, mert mozdulni se birtam. Néha jobb volt néha nem. Vasárnap elfoglatam a szobámat (képek később). Nagyon jó kis szoba nagyon teszik. Az ára átlagosnak de inkább átlagon alulinak mondható. Nem olcsó az élet New Yorkban, de nem is 80.000 ft a minimálbér hanem 230.000. Szóval avval teltek a napjaim hogy feküdtem és gondolkoztam, tervezgettem és Macbookot néztem a neten. Az orosz kaják nagyon jók! Magyarossan és jól főznek. Az amerikai kajákat inkább meg sem emlitem. Nekem eddig nem jött be. Az étel ára ugyan olyan mint otthon csak itt a minőségi élelmiszer nem számit luxus cikknek szerintem, mert minden nagyon igényes. Van persze olcsó és drága is de az átlag az mint otthon. Szóval igy telt el pár napom. Aztán...

2009.10.30.

A mai nap indúltam amerikába. A LOT lengyel légitársaság repülőjével mentem először Varsóban majd onnan New Yorkban. Reggel 09:35 kor indult a repülőgép Budapestről és 1 óra alatt már Varsóban is voltunk. Első repülésem volt, kicsit izgultam, de nagyon jó volt, egy szemernyit sem féltem semmitől! Miután felszáltunk természetesen megkináltak, minden jóval! A látvány az valami fantasztikus volt, nagyon tetszett, hihetetlenül szép volt! Készitettem pár képet is majd felteszem őket. Sikeres landolás után megkersetem a következő helyszint, hogy felszálhassak a New Yorki gépre. Elég sok időbe telt, no persze nem azért, mert eltévedtem, hanem mert kicsit nagyobb repülőtér mint a Budapesti és beletellett vagy negyed órába mire odaértem, persze nem is siettem, mert volt még 1,5 óra a gép indulásig. Amég vártam nézelődtem stb. Mielőtt felszáltunk volna a gépre odahivtak a pulthoz és elkérték a lakcimet, ahova menni fogok (pár perc volt az egész). Megnyilt a kapu és irány fel a gépre. Egy Boeing 767-es be száltunk be. Hát nem épp apró gép volt, de kényelmes (egy darabig). A középső sorba ültem be ott is a jobb szélső székbe. A három üléses oszlopba az a rossz, hogy nem látsz ki nagyon, de azért nem vészes. Igazából, a felhőkön kivül nem is nagyon lehetett látni semmit. A szomszédom egy 50 év körüli, hölgy volt, de miután köszöntünk egymásnak ő el is aldut, mert nagyon fáradt volt. Mitán felszántunk kb. 10.000 méter magasra jöttek is a kedves hölgyek és frissitővel kináltak, meg hát avval ki mit kér. A kaja meg minden nagyon rendben volt! Teljesen meg voltam elégedve mindennel, bár nem is sokszor repültem még. Elég hosszú volt az út nem volt 12 óra de csak olyan 8-10, de elég fárasztó volt ugyanis egy idő után a szék se volt valami kényelmes meg aludni se nagyon birtam, bár lehetett volna.  A leszálás előtt 2 órával kb. volt egy vicces dolog, ugyanis valami légörvénybe kerültünk és hirtelen "zuhantunk egy kicsit". Borult minden meg egy kicsit mindenki észhez tért. De no para izgi volt. Időközben felébredt, a mellettem ülő, hölgy aki Malgosia Potocka volt. Egy lengyel szinész illetve rendező. Beszélgettünk és azt mondta bemutat majd pár barátjának és meg is adott 3-4 nevet és telefonszámot. Mindegyikük kiváló művész és elismert szakember. Meg is beszéltük, hogy szombaton majd (10.31) elmegyek vele egy partyra. Beszélgettünk a városról a fotózásról mindenről. Mondta, hogy a lánya is itt él is it tanul Brooklynban. Amég beszélgettünk szép lassan odaértünk a célállomáshoz. New York! Megérkeztünk! Ismét sikeres landolás és tapsvihar a pilótának! Szép lassan leszáltunk a gépről is irány a bevándorlási rész. Itt hosszú sor álás után ki kellett tölteni egy papirt, ami nagyon hasonló volt az ESTA-hoz. Majd pár kérdés, hogy miért jöttem meddig stb. Ottani idő szerint olyan 5:60 (pm) körül jutottam át mindenen. Kellett olyan 1,5 óra hossza mert nagyon volt a sor. A bőröndöm teljesen 100%-os állapotban volt. Kiértem és hivtam is Pétert akinél most is lakom. Kijött elém a replülőtérre, és elvitt oda ahol most is lakom. Nagyon rendes és segitőkész! Nagyon örülök, hogy ilyen lakótársam van! Még aznap este, elvitt a Magyarok Templomába, ahol péntekenént, összejövetelek vannak és meg a csocsó, ping-pong, foci stb. Ittunk 1-2 pohár boros kolát beszélgettünk, bemutatott sok embernek. Én voltam az új srác! Mindenki nagyon kedves és barátságos volt. Jó volt látni, hogy van egy kis társaság aki összetart. Mire hazaértünk többször is elaludtam az autóban, pedig itt van bőven látni való! Peti azért úgy vezett mindig, hogy mutasson valamit! Hát csak tátottam a számat! Óriási itt minden. Hazaértünk bedöltem az ágyba és jót aludtam.