2009.11.05. 19:45
6. nap
A mai nap már sokkal jobban voltam. Birtam járni normálisan meg minden. Ma böngésztem a neten és elméletileg vettem egy macbookot ami jó hogy ha van. Vannak a fizetéssel gondok, de remélem megoldódik és meglesz. Ma elmentem egy Liqure Store-ba és vettem egy üveg Tokji Aszút amit magammal viszek majd este, mert ismér találkozok Malgosiaval és azt mondta bemutat egy festő barátjának. Gondoltam már nem megyek üres kézzel és magyar emberhez magyar bor illik. Találkoztam is Malgosiaval az L metro Union Square megálójában. Sétáltunk meg mutatta a város művészeti értékeit és közben folyamatosan mesélt. Kaptam tőle egy kis füzetett amibe azt mondta mindig irjam le a számomra fontos helyszineket és embereket. Megfogadom a tanácsát, mert a memóriám mint a sasé. Sokan sétáltunk. Majd megérkeztünk a Mercer streethez ahol is a festő él és munkálkodik. A bejárat úgy nézz ki, hogy van egy lift, de ez a régi ipari, fapadlós. Egy kisebb kocsi simán elfér benne, nincs normális ajtaja csak szét kell húzni a reteszt a megfelelő megállónál. Megérkeztünk a festőművészhez aki nem más mint Bernard Aptekar. Csodálatos ember és nagyszerű művész! Bemutatkoztam oda adtam a magyar bort aminek nagyon örültek majd leültünk. Odaadott egy brossúrát ami a Lengyelországi kiálitásához készitettek. Végiglapoztam közben a felesége töltött egy pohár vörös bort és elővett több féle sajtott és avval kinált. Miután végiglapoztam megkérdeztem érdekel e a többi festményes is. Természetesen igent mondtam. Levezetett egy hosszú lépcsőn az alsó szintre. Nagyszerű érzés volt, hogy egy ilyen kiváló művész beenged a saját kis világába hol ő alkot. A festmányek általában a padlótól a falig értek, és roppant összetettek, de mégis valahol egyértelműek. Közben beszélgettünk, de igazából nem találtam a szavakat. Le voltam nyűgözve. Egy kicsit magamra is hagyott a festményekkel. Közben a felső szinten már kezdődött egy party, amiről én annyira nem tudtam. Az azért volt kellemetlen számomra, mert farmer és egy fekete poló volt rajtam. Miután végig néztem minden festémnyét felmentem. Malgosia beinvitiált a másik kis termbe ahol Gian Berto Vanni-nak tekinthettem meg a festményeit. Töltöttem egy pohár vörösbort és perceket töltöttem el egy-egy festményt előtt. Olyan 20-30-an lehetünk ott. A kis tömegből előbukant Malgosia majd behivott a második kis termbe ahol bemutatott a magának Vanninak. Miután megtörtént a bemutatkozás egyből elmesélte, hogy ő is volt már Magyaroszágon és mondott pár magyar szót is-Jó napot kivanok!. Elmosolyodtam és csodálkoztam, hogy milyen közvetlen velem ez a nagyszerű művész és mennyire kedves, pedig gyakorlatilag csak úgy este be ide. Beszélgettünk pár szót majd továbbált és én is mentem tovább és néztem a festményeket. Egyszerűen hihetetlenek, engem nagyon magával ragadtak mind két festő festményei. Miközben nézegettem leszólitott egy idősebb hölgy és megkérdeztem, ismer e. Mondtam hogy nem hiszem mivel most jöttem Magyarországról és sosem jártam még New Yorkban. Bemutatkozott és megkérdezte miért jöttem ide mivel foglalkozok stb. Vele is nagyon jól elbeszélgettem, majd a végén meghivott az éttermébe, ami Queensbe található. Természetesen elfogadtam. Tovább csodálkoztam a festményekben majd ismét megszólitott, de most egy fiatal hölgy. Neki is ismerős voltam, de addigra már sejtettem, hogy ez kiváló kapcsolattermető kérdés, mert utána biztos, hogy bemutatkoztok egymásnak és beszélgettek. Miután elmondtam, hogy magyar vagyok, rögtön szólt egy fiatalembernek akinek az apja magyar, mesélt ő is, hogy volt Magyaroszágon és természetesen mondott pár magyar szót és mondatot is. Mondtam, hogy fotós féle vagyok és azt mondta, hogy az édesanyja is fotós és mindenképpen találkoznom kell vele, mert ő a Fényképészet Nemzetközi Központjának a megbizottja (Trustee of the International Center for Photography). Abban a pillanatban irt is neki egy emailt, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, nem akartam elhinni, beszéltem vele pár szót majd továbbált ő is és én is indultam haza, mert mindenki már búcsúzott. Nagyszerű este volt, és sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, akikre elmondásuk szerint bármikor számithatok és bármikor szivesen látnak. A metron hazafele nagyon sokat gondolkodtam, hogy ha már 1 nappal előbb vagy később jövök, akkor már nem ismerem meg ezeket a kiváló művészeket és nem engednek be a saját kis világukba. Nagyon boldog vagyok, hogy igy alakult és remélem a jövőben is hasonlóan sikeres lesz minden.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dkné 2009.11.05. 21:02:23
Nagyon örülünk, hogy minden rendben van veled!! Jó,hogy ide írsz, így legalább tudjuk mi a helyzet veled.
További sok sikert!! Puszi!!
trebronka 2009.11.05. 22:21:34
csak így tovább, benned van minden reménységünk :)
Utolsó kommentek